Mintha Isten ujja beleborzolt volna a felhőkbe most...
nem látni a Holdat csak, halvány csillagot.
S nem látom a Holdban különös arcodat,
s várom újra-újra lázító csókodat.
S a várásban az órák; egyre-egyre évek,
s oly nehéz visszatartani, hogy szeretlek téged.
Nehéz visszatartani ezt szóról-szóra,
mert nem tudhatod még, hogy szívem téged óhajt.
Tisztulnak a felhők, oszlanak már,
s várom a Holdat, keresem, hátha rámtalál.
Ha nem ma talál rám...hát majd holnap,
s azután újra láthatom gyönyörű arcodat.
Fekete tollas képzeletbeli varjú-szárnyakkal szállt alá az est...
Szívem, a világ minden porcikájában csak téged keres.
Kereslek a hídban, kereslek a kőben,
kereslek álmomban, a szétgereblyézett felhőkben.
Kereslek minden egyes füstös szippantásban,
kereslek a csendben,s a cigi hamujában.
Kereslek minden lépésben s a felvert út porában,
a tücskök zenéjében talán majd megtalállak.
És erősen ver a szív,mi fantáziát táplál,
mert nem akarok többet meghalni árván.
S.A.
S.A.