Mintha Isten ujja beleborzolt volna a felhőkbe most...

nem látni a Holdat csak, halvány csillagot.

S nem látom a Holdban különös arcodat,

s várom újra-újra lázító csókodat.

S a várásban az órák; egyre-egyre évek,

s oly nehéz visszatartani, hogy szeretlek téged.

Nehéz visszatartani ezt szóról-szóra,

mert nem tudhatod még, hogy szívem téged óhajt.

Tisztulnak a felhők, oszlanak már,

s várom a Holdat, keresem, hátha rámtalál.

Ha nem ma talál rám...hát majd holnap,

s azután újra láthatom gyönyörű arcodat.

Fekete tollas képzeletbeli varjú-szárnyakkal szállt alá az est...

Szívem, a világ minden porcikájában csak téged keres.

Kereslek a hídban, kereslek a kőben,

kereslek álmomban, a szétgereblyézett felhőkben.

Kereslek minden egyes füstös szippantásban,

kereslek a csendben,s a cigi hamujában.

Kereslek minden lépésben s a felvert út porában,

a tücskök zenéjében talán majd megtalállak.

És erősen ver a szív,mi fantáziát táplál,

mert nem akarok többet meghalni árván.

S.A.