Ő

Ha rá gondolok,először a mosolyát látom.
S aztán a tekintetemet a szemére váltom.
S ha gyönyörű zefírje megcsillan annak,
Amiatt duzzadnak meg a vértől az ajkak.

Aztán,ha mélyebbre tekintek szemébe,
Miközben kezemet kulcsolom kezébe.
Látom azt a valakit,kit eddig kerestem,
Ő az,kitől csak annyit kérek,szeressen.

Kérem,hogy szeressen őszintén,s erősen,
S tudjon úgy szeretni:bátran s merően.
Fogyhatatlanul,mint az örök telihold,
Mi pompás ezüstjében az égen egy folt.

Schnabel Annabella

cselvetés

Cselvető árulók

A hátamat ki szeretné befoltozni?
S a lelkem fájdalmát feloldozni?
Mert kiket jó barátimnak hittem rég,
Azok az *opportunisták megtették.

Megtették,sebeimet álarc mögül nyalogatták,
Mint az undorító szolgalelkű **hipokraták.
S megvárták azt,mire újra boldog lettem,
Ők tudták,én még nem:ez lesz újra a vesztem.

S vártak.Vártak mint a fa mögé bújó állat,
Sunyin nézték,mikor támadhatják a nyájat.
S miközben lelkem erről mit sem sejtett,
Hátam mögött cudar tervet szövögettek.

S mikor már úgy vélték minden tökéletes,
-Nemtudták:közbe figyelmeztetett egy nemes-
Akkor megfogták a horgos végű tőröket,
S mikor átöleltek,hasították vele bőrömet-lelkemet.

S most itt fekszek a földön,széttépve,
Ha idejössz,bőrömet láthatod letépve.
Megtépett lelkem zokog testem felett:
-Ez az egész nem ilyennek ígérkezett!-

Ahogy telnek a napok,én újra éledek,
De múló napjaim még mindig nem édesek.
Ugyanazzal a fájdalommal nő össze mindenem,
Mint amivel felszaggatták az én kincsemet.

S,hogy most mi lesz velem majd ezután?
Összevarrom,s felveszem a ruhámat buján.
Most jön majd a bosszúm, ***ódium módra
Amit én kegyetlenül megtorlok férfi módra!

S vajon a tanulság hol marad ebből?
-Miért nyalták eleinte sebem a megkeserítők?
Azért,hogy aztán ők nagyobbat ejthessenek
S,hogy tudják azt mondani:jó volt a fergeteg.

De még nincs itt vége,hisz most jön a ráadás,
Nem tudják,de már meg volt feltámadás,
Amiből új erőmre kapva,kiszabadulva
s mindezekből tanulva:
Bosszút állok én rajtuk,nekivadulva.

Schnabel Annabella
a vers 2010 augusztusi

idegenszavak:
* árulók
**képmutatók,álszentek
***v.milyen dolognak az átka; a következményeként jelentkező kellemetlenség

költői válság

Költői válság

-Hjajj -Jajj!- hallatja bánatát a szívem,
-Mostanában nincsen sok pazar rímem.-
S erre most mondjam azt hogy válság?
Hiába,nincs mit tenni,még ha ezt többen is várják.

Ahogy pennámat a kezembe venném,
Visszatart egy lágy érzés gyengén.
Lehet hogy ez a *léhaság múzsája?
Kinek magasztosan leng **mondén gúnyája?

Minden alkalommal,mikor előveszem lapom,
Hogy ráírhassam versben mi a bajom,
Előlibben ő,s testét fehér fátyol lepi,
Ami gyönyörű göndör haját tejként elfedi.

Arcomat végigsimítja puha kis kezével,
Ezzel rabul ejt,s tudja:-engem már vezérel.
Majd kacér hangával fülembe suttogja:
-Ma ne legyél költőm a versnek bolondja.

Múlnak az órák, elszaladnak a napok a fejem felett,
S a léhaság múzsája felettem újra ellebegett.
Mindig az a dal,a kéjes csábítás mit mond nekem.
S hogy tudd:-Így született meg ez a történetem.

Schnabel Annabella

a vers 2010 aug 12re lett kész.

*léhaság=lustaság,könnyelműség
**mondén=előkelő,elegáns

hiányzik....

A hiány nagy úr......

Szívem csak akkor lenne most boldog,
Ha szerelmem itt lenne,s nem otthon.
Vajon mit csinálhatsz most kedvesem?
Üzenj rózsám,hogy ne fekjek terhesen.

Gondolsz-e rám úgy ahogy én te rád?
Szerelmünkért magad,mondd: áldoznád?
Oh,ha tudnád,hogy hiányzol nekem....
...Bizony...a lelkem nagyon beteg...

Hisz mindenben a te mosolyod látom.
S azt,hogy roptuk egymással a táncot.
A lendület mit továbbadtál,
Tovaszaladt mint a folyamár.

Schnabel Annabella

A vers 2010 augusztus eleji-július végi