cselvetés

Cselvető árulók

A hátamat ki szeretné befoltozni?
S a lelkem fájdalmát feloldozni?
Mert kiket jó barátimnak hittem rég,
Azok az *opportunisták megtették.

Megtették,sebeimet álarc mögül nyalogatták,
Mint az undorító szolgalelkű **hipokraták.
S megvárták azt,mire újra boldog lettem,
Ők tudták,én még nem:ez lesz újra a vesztem.

S vártak.Vártak mint a fa mögé bújó állat,
Sunyin nézték,mikor támadhatják a nyájat.
S miközben lelkem erről mit sem sejtett,
Hátam mögött cudar tervet szövögettek.

S mikor már úgy vélték minden tökéletes,
-Nemtudták:közbe figyelmeztetett egy nemes-
Akkor megfogták a horgos végű tőröket,
S mikor átöleltek,hasították vele bőrömet-lelkemet.

S most itt fekszek a földön,széttépve,
Ha idejössz,bőrömet láthatod letépve.
Megtépett lelkem zokog testem felett:
-Ez az egész nem ilyennek ígérkezett!-

Ahogy telnek a napok,én újra éledek,
De múló napjaim még mindig nem édesek.
Ugyanazzal a fájdalommal nő össze mindenem,
Mint amivel felszaggatták az én kincsemet.

S,hogy most mi lesz velem majd ezután?
Összevarrom,s felveszem a ruhámat buján.
Most jön majd a bosszúm, ***ódium módra
Amit én kegyetlenül megtorlok férfi módra!

S vajon a tanulság hol marad ebből?
-Miért nyalták eleinte sebem a megkeserítők?
Azért,hogy aztán ők nagyobbat ejthessenek
S,hogy tudják azt mondani:jó volt a fergeteg.

De még nincs itt vége,hisz most jön a ráadás,
Nem tudják,de már meg volt feltámadás,
Amiből új erőmre kapva,kiszabadulva
s mindezekből tanulva:
Bosszút állok én rajtuk,nekivadulva.

Schnabel Annabella
a vers 2010 augusztusi

idegenszavak:
* árulók
**képmutatók,álszentek
***v.milyen dolognak az átka; a következményeként jelentkező kellemetlenség