Ő

Ha rá gondolok,először a mosolyát látom.
S aztán a tekintetemet a szemére váltom.
S ha gyönyörű zefírje megcsillan annak,
Amiatt duzzadnak meg a vértől az ajkak.

Aztán,ha mélyebbre tekintek szemébe,
Miközben kezemet kulcsolom kezébe.
Látom azt a valakit,kit eddig kerestem,
Ő az,kitől csak annyit kérek,szeressen.

Kérem,hogy szeressen őszintén,s erősen,
S tudjon úgy szeretni:bátran s merően.
Fogyhatatlanul,mint az örök telihold,
Mi pompás ezüstjében az égen egy folt.

Schnabel Annabella