kalandvágyó ábrándozó szerelemes

A kalandvágyó ábrándozó szerelmes

Hiába zuhog kinn a szürke hideg eső,
Ha meleg tavaszi szél járja át a bensőm.
A szomorúság öreg vásott fogai,
Ha belém harapna,rajtam kopna ki.

A boldogság...az elégedettség.
Bár tudom,szerelemben élni merészség.
S ha ez tiltott,ám de szép dolog,
Akkor azt mondom:
Harcolok érte míg a szívem dobog.

Megtalálom lassan saját utamat.
Készülődj,szedd össze hát magadat.
Mert az útitársam te leszel,s nekünk a szerelem
Az iránytűt-hogy ne tévedjünk el-szívedben keresem.

Az úti cél pedig a titkos vágyak szigete,
S majd, ha kikötöttünk,megváltozik mindkettőnk élete.
Még szürkület előtt a szerelem gyümölcsét keressük,
Hogy az édes nektárt egymás testéről ehessük.

S ha már egymással jól laktunk,
Gondolom,majd megszomjazunk.
Hűsítőként ambrózia levet csepegtetünk egymás nyelvére.
Átölelve egymást a naplementébe kívánjuk:
Ennek sose legyen vége

Schnabel Annabella

a vers 2010 július végi