Karácsonyra

Ezen napon együtt dobban szívünk,
izgalommal telve fenyőfát díszítünk.

Több szív szeretete most összefonódik,
ilyenkor a harag szívünkből elmosódik.

Nyissa ki minden ember a lelkét a zenének,
mit angyalok serege nekünk mesélnek.

Töltsön fel minket az ő lelki tudásuk,
minek zengésében remeg arany pillájuk.

S ha figyelmesen hallgatod a szózatot,
szemed leveti majd a bűnös vakságot.

Szívtől szívig áradjon most a szeretet,
Légy boldog,őszinte,amíg azt teheted.

Minden évben csak egyszer van Karácsony,
s azt kérném most,hogy minden rossz távozzon.

Schnabel Annabella 2010 dec 24.

ő kincs számomra

Ragyogó kincs vagy számomra,
És én ezt eddig opálosan láttam.
Nálad jártam sokszor álmomba.
Hidd el,mit tettem ezerszer megbántam.

Több vagy nekem, mint eddig bárki is volt.
Éjjel hallgattam az órát,a szívem zakatolt.
Lassan teltek a percek,könnyekbe áztatva.
Mégis a fény vigasztalt, utat mutatva.

Tudom már, merre kell mennem,
És azt, hogy veled kell lennem.
Megváltozok,hogy boldogok legyünk,
Tudom, hogy begyógyul a sebünk.

Édesem.Maradj velem kérlek,
És megmutatom, hogy érted élek.
Nagyon sajnálom a mögöttünk lévőket
De hidd el hogy lehet,s megmásszuk a lépcsőket.

Schnabel Annabella 2010,dec 13.

bocsánat kérés

Szóra nyitni számat alig tudom,
Könny csordul szememről,lehunyom
hogy ne lássak,csak érezzek.
Szívemet magam megmérgeztem.

Kérlek bújj közelebb,ide belülre,
hogy újra csókolhassalak enyhülve.
Nem tudod mennyit érsz nekem,
Pedig a legfontosabb vagy, életem.

Szerető szív vérzik érted,
Nem hiszed, de szeretlek téged.
Sajnálom,nincs rá elég könny,
és szó, hogy elmondjam mennyire.

Tudom...érezlek.Szeretsz.
Hiszek szerelmünkben.
Hiányod felemészt,
Kérlek, tedd félre az észt.

Tudom,hogy létezik bocsánat,
Kérlek hát engedj a csodának.
Mindent megtenni kész szívvel
Állok ki a szerelmünkért,küzdve végsőkig.

Mindenkor szeretve
Szeretlek Szerelmem.
Hibáink, bár sok van,
El lesznek feledve.

Itt a Tél, hideg van
Fagyos a világ.
Csak a szív, mi ilyenkor
Meleget adhat át.

Mindjárt jön karácsony:
Ünnepek ünnepe.
Szívünket járja át
Meghitt, gyöngéd zene.

Oly zene, hangja csak
Belülre szóljon.
Vidám boldogsággal,
Jó kedvet adjon.

Várjuk hát, Kedvesem
Együtt a karácsonyt!
Szeressünk, örüljünk,
Minden rossz távozzon.

Hibáink feledjük,
fontos a bocsánat!
Rezegjen együtt szív!
Éljünk a csodának.

Nyisd ki szívedet,bocsánattal szeress.
Mosolyogj rám,kérlek újra velem nevess,
Szerelmünkért,kéz a kézben álljunk ki,
Lépjünk tovább,hogy ez a baj ne fogjon rajtunk ki.

Engedd,hogy sikerüljön,
Engedd,hogy győzzünk,
Hiszen azért harcolni kell,
Mit szívünk mélyén -te, meg én- őrzünk.

Schnabel Annabella 2010,dec 13.

szerelem esszenciája

Az fáj.Nagyon fáj,hogy nem bírják
elviselni a szívtelenek,hogy nekem
igen is van szívem,s szeretetem.

Mindig taposnak egyet rajtam,
azért,mire indokot se adtam.
Csak hogy nekik jó legyen.

S miután a testem kihűlt,
s lelkem egyre csendesült,
egy kérdésem volt már csak.

Nincsenek álmok,se képek,
olyanok mik bennem égtek.

Csak fájdalom,gyötrelem,és csalódás.
És talán a mélyén a szeretet, a változó örök.

Tényleg ez lenne a szerelem esszenciája?

Schnabel Annabella
2010 nov. vége

esti gondolkozás

Esti gondolkozás...

Mindig van miről írnom.
Ha van,vagy ha nincs kínom.

Mindenek felett a lélek áll.
De az ki az érzésektől meghátrál,

gyáva embernek mutatkozik.
S magával is csak hadakozik.

Találja meg helyét a világban
minden érzés,s lélek.

Hisz jobbra rendeltettél,
s mit eddig megtehettél

most tiltva legyen.
Nem kell ide se gyarló,se heveny.

Schnabel Annabella
nov 14, este

értekezés az almáról

Az alma

Ültem az ágy szélén, és gondolkozni kezdtem. Egy alma. Egy egész létállapot. Nagyot sóhajtottam, majd elképzeltem magam előtt a csábítómat. Az ördögien buja csábító almát. Vágyott rám,hogy tőrbe csaljon. Én is vágytam a bűnre. Vajon ha engednék neki, mit hozna nekem? Talán pont azt,amit szeretnék. De , ha az teljesülne , megszűnne a vágyakozás , tehát a bűn utáni sóvárgás. Ezáltal az egész valója megszűnne a bűnnek , hiszen ha nem vágyakoznánk rá , akkor nem létezne. Nem lehetne rá vágyakozni, ezáltal megszűnne az értelme. Most ezzel nem azt mondom , hogy a vágyakozás mértéke határozza meg a tett hasznosságát,hanem azt,hogy mindenkiben megvan az elemi rossz egy része,és bármikor kereshetjük, kutathatjuk... Ugyanakkor a világ végtelen körforgását is jelentheti, ami a bűn keze alatt megy végbe. Az elérhetetlen, de elérni szükséges akadályt mutatja be. Mint a kígyó, ami a saját farkába harap. S miközben egyre inkább fogy a saját maga pusztítása által , de mivel táplálkozik , ezért nő is egyben. Egy teljes, egész körforgás. Érdekes, hogy pont a kígyó kapcsolódik a bűnhöz, és az almához, ami szintén a teljességet is ábrázolhatja. Ha az alma a bűn, a mag amiből létezik , az is a gonosz? Létezhet valami rossz úgy, hogy a magja nem az?

Schnabel Annabella a.d. okt vége

fagyos fáradtság

elfáradtam…mélyen legbelül,

s most,rám a némaság csöndje ül.

lassan dobban a szívem,s fáj

hogy lassan haldoklik velem együtt a táj.

tél ül ki szívemre,fagy vonja be

ugyanúgy, mint régen ekkor télen.

ott,hol a harmatos virágok csöndjébe,

bármikor megfoganhatott a rímnek képe.

s hova lett mind ez?érdemes-e

bármit is alkotni,s az kellemes –e?

hová tartunk mi?vezérel-e cél,

ha már érzések nélkül elvéreztél?

mire a sok kérdés?ki adja meg,

a választ,amitől még mindig fáj a heg?

sokan próbálnak vigaszt adni,

a szív melegében meghallgatni.

de engem senki sem ért meg,

de ha elmondanám,akkor is,kinek?

hisz magam sem értem szívem,

s eszem járását,mi nagy ívben

eltér a jótól,s hangosan kacag

kigúnyol,és betakar a harag.

Schnabel Annabella

a.d. okt. vége