Az alma
Ültem az ágy szélén, és gondolkozni kezdtem. Egy alma. Egy egész létállapot. Nagyot sóhajtottam, majd elképzeltem magam előtt a csábítómat. Az ördögien buja csábító almát. Vágyott rám,hogy tőrbe csaljon. Én is vágytam a bűnre. Vajon ha engednék neki, mit hozna nekem? Talán pont azt,amit szeretnék. De , ha az teljesülne , megszűnne a vágyakozás , tehát a bűn utáni sóvárgás. Ezáltal az egész valója megszűnne a bűnnek , hiszen ha nem vágyakoznánk rá , akkor nem létezne. Nem lehetne rá vágyakozni, ezáltal megszűnne az értelme. Most ezzel nem azt mondom , hogy a vágyakozás mértéke határozza meg a tett hasznosságát,hanem azt,hogy mindenkiben megvan az elemi rossz egy része,és bármikor kereshetjük, kutathatjuk... Ugyanakkor a világ végtelen körforgását is jelentheti, ami a bűn keze alatt megy végbe. Az elérhetetlen, de elérni szükséges akadályt mutatja be. Mint a kígyó, ami a saját farkába harap. S miközben egyre inkább fogy a saját maga pusztítása által , de mivel táplálkozik , ezért nő is egyben. Egy teljes, egész körforgás. Érdekes, hogy pont a kígyó kapcsolódik a bűnhöz, és az almához, ami szintén a teljességet is ábrázolhatja. Ha az alma a bűn, a mag amiből létezik , az is a gonosz? Létezhet valami rossz úgy, hogy a magja nem az?
Schnabel Annabella a.d. okt vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése