fázik a lelkem

Fázik a lelkem...


Lelkem megfáradt...Tépni,rágni akarja,
de nem tudja:Próbálja,de nem tudja.
Az én lelkemnek hamvai hullanak
az éjszakába,S többé vissza nem fordulnak.

Elsínylett már minden,s mindenem
olyan idegen felém,Mintha nincstelen
lennék,S ami rég volt kincsem
eltűnt.Nincs miben hinnem.

Hittem volna benned,hogy óva védesz.
Egy darabig tetted,aztán engedtél a fényhez.
Belementem.Azt hittem ha menekülök
egyszer talán majd,megmenekülök.

S most,hogy kietlen a táj a sötét lepelben.
Egy-két könnycsepp arcomról lecseppen.
S csak csöndben ülök,de várj!
Új hír jött,s szívem újra jár!

Remények,kérlek,mit belétek vetettem,
Most az egyszer,hagy legyen nekem
jó,s utána,törhettek zúzhattok újra...
Csak most....várjatok ezzel az útra.

Schnabel Annabella
(2010 szept)