szösszenet

volt egyszer egy srác.meg egy lány.aztán találkoztak...és mindkettőjüknek apránként,de elkezdett megváltozni az életük.
először egy klubban találkoztak,és bár a lánynak nem az volt a célja,hogy felszedje magának,még is megtörtént.
és bár a srácnak nem az volt a célja,hogy engedjen a lánynak,még is megtörtént.
persze minden csöpögős tini-sztori így kezdődik.tiniknek bár nem tinik,de így kezdődött.de,hogy hogy végződik,senki sem tudja.
azóta találkoztunk, újra-meséli a lány kicsit szomorkodva.azóta a csodás délután óta,csak ő jár az eszemben.azok a szemek........amikor tekintete egybeolvadt az enyémmel,
tudtam,hogy ő az, akire vártam....amikor rám nevetett,hangjának kellemes búgása lágyan simogatta a fülemet.olyan,mintha mindig is rá vágytam volna.
bár,szerintem ő mit sem tud erről az egészről...nem nagyon meséltem neki még az érzelmeimről.
különben is!mit mondanék el neki akkor?azt hogy folyamatosan az eszemben jár?hogy a hangja visszacseng a fülemben?hogy a szemei ragyogása
olyan magával ragadó volt ,hogy még mindenhol az ő tekintetét keresem?......nem... nem hinném,hogy kéne.lehet sok lenne neki.
nem tudjátok,ezért elmondom,hogy mi történt velem...mentünk haza ezzel a sráccal,és egyszerre egy esőerdős részhez érkeztünk,ahol
vad öntözők csapdái állták utunkat.én nem akartam vizes lenni,és ő sem....de,gáláns lovag módjára,maga mellé állított be,és hagyta,hogy a víz
őt érje telibe,és ne engem.az átjutás sikerét mindkettőnk önfeledt kacagása koronázta meg.folytatva utunkat egy valóságos zöld övezeten vágtunk át,
aminek emlékképeit még az ottani növények is könnyen fel tudnák idézni.elértünk a célunkhoz.bementünk a kapun.de kapcsolatunk első nagy próbatételével már is szembesültünk:
az 1 köbméteres,50 éves lifttel.annyira antipatikusak voltunk egymás számára a lifttel,hogy amikor beléptünk az ajtaján,penetráns levegő csapta meg hálából a szagló-receptorainkat.
felértünk a lakásba,s a fiúunoka megelégedetten locsolhatta meg a nagyi növénykéit,miközben az élet nagy kérdéseire játszottunk kérdez-felelek-et.
a szörnyű csak az volt,hogy bent is ugyanolyan meleg volt, mint kinn a teraszon.így hál istennek' választhattunk szar és szar közül,de valahogy nem tudott minket érdekelni a plusz 50 fok,
amíg egymással vagyunk.


ez is csak egy szösszenet:) szerintem aranyos történet.:)
Schnabel Annabella
(2010 aug)