a költői kérdés csapdája

Miért van kedvem..

Miért van kedvem sírva bújni az ágyba?
S közben lágy mosolyt eresztek arcomra:
Műveim elfogadták.S most,hogy él minden,
arany,könnyem,boldogságom nincsen.

Hah,inkább utamat veszem ágyam felé,
s ott letérdelek,mint az oltár elé.
Kérdezném valakitől,aki tudja,
Hogy Isten szól majd, ha megunja?

S most,itt fekszem párnák közt,
bánatomat könnyeimbe fojtva.
Kicsiny szúnyog döngicsél,
lassan könnyeimben fürdögél.

Nem.Nem fürdik ő már többet,
mint ahogy szívembe tőröd döfted:
Meghalt ő is.Akár csak én.Kezek által.
Egy álomképet törve bennem,
Sebeimbe tükör szilánkját verted.

S elfáradtam.A dünnyögés is csendesedik,
a kis szúnyog meghalt.Nem dobbanik
se szív,se lélek,se bogár,se érzés.
De még hátra van a nagy kérdés:

Miért van kedvem sírva bújni az ágyba?....

Schnabel Annabella
a vers 2010-szept.