a költői kérdés csapdája

Miért van kedvem..

Miért van kedvem sírva bújni az ágyba?
S közben lágy mosolyt eresztek arcomra:
Műveim elfogadták.S most,hogy él minden,
arany,könnyem,boldogságom nincsen.

Hah,inkább utamat veszem ágyam felé,
s ott letérdelek,mint az oltár elé.
Kérdezném valakitől,aki tudja,
Hogy Isten szól majd, ha megunja?

S most,itt fekszem párnák közt,
bánatomat könnyeimbe fojtva.
Kicsiny szúnyog döngicsél,
lassan könnyeimben fürdögél.

Nem.Nem fürdik ő már többet,
mint ahogy szívembe tőröd döfted:
Meghalt ő is.Akár csak én.Kezek által.
Egy álomképet törve bennem,
Sebeimbe tükör szilánkját verted.

S elfáradtam.A dünnyögés is csendesedik,
a kis szúnyog meghalt.Nem dobbanik
se szív,se lélek,se bogár,se érzés.
De még hátra van a nagy kérdés:

Miért van kedvem sírva bújni az ágyba?....

Schnabel Annabella
a vers 2010-szept.

furaság

Fura ez az egész...

Sose gondoltam volna,hogy ilyen lesz vele,
Mi megcsapott most az a reálság szele.
Hisz,ahogy egyre inkább jön ő felém,
Érzem,ahogy szívem levegőt kíván,szegény.

S közelsége neki oly kellemes volt,
De ez az érzés bennem egyre kihol..
Nem értem őt,hogy miért gondolja
Azt,hogy szíve közelebb,ha az enyémet rombolja?

Miért kell szeretetével folytania engem?
Nem értem,talán vétkes az én lelkem?
Miért kell szeretetével erőszakolnia engem?
Talán nem volt elég,mit már cselekedtem?

Nem volt elég,s most így rója vissza a sors?
hogy őszintén szeret,de szeme mint a gyolcs?
Vajon miért nem lát gyönyörű szemével,
hogy aztán gondolkodhasson az eszével?

Igen...az túl egyszerűnek bizonyulna,
hogy ha hurok,szívem köré nem szorulna.
Hiába,lehet bennem van a hiba:
Szeretni képes vagyok.de csak bánatimba?

Schnabel Annabella
a vers 2010-szept.

nyárbúcsúztató

Utolsó nyárnak estjén...

ahogy az eső kopogását hallom,
Tudom:idővel jön az alkony.
S az énekesmadarak csicsergő lágy dalával
hagyom magam mögött a nyarat minden bajával.

Hisz mindenkinek hozott valamit,
ha más nem,a madarak dalait.
Hisz minden alkonykor édesen daloltak,
hallottam,mikor babám kezei melegen karoltak.

Vagy csak az a szív dobbant tőle,
ami a szerelemből táplálkozott előre?
S csak nekem lett volna oly édes,
hogy nekik a daluk nem vétkes?

Schnabel Annabella 2010 aug 31

Ő

Ha rá gondolok,először a mosolyát látom.
S aztán a tekintetemet a szemére váltom.
S ha gyönyörű zefírje megcsillan annak,
Amiatt duzzadnak meg a vértől az ajkak.

Aztán,ha mélyebbre tekintek szemébe,
Miközben kezemet kulcsolom kezébe.
Látom azt a valakit,kit eddig kerestem,
Ő az,kitől csak annyit kérek,szeressen.

Kérem,hogy szeressen őszintén,s erősen,
S tudjon úgy szeretni:bátran s merően.
Fogyhatatlanul,mint az örök telihold,
Mi pompás ezüstjében az égen egy folt.

Schnabel Annabella

cselvetés

Cselvető árulók

A hátamat ki szeretné befoltozni?
S a lelkem fájdalmát feloldozni?
Mert kiket jó barátimnak hittem rég,
Azok az *opportunisták megtették.

Megtették,sebeimet álarc mögül nyalogatták,
Mint az undorító szolgalelkű **hipokraták.
S megvárták azt,mire újra boldog lettem,
Ők tudták,én még nem:ez lesz újra a vesztem.

S vártak.Vártak mint a fa mögé bújó állat,
Sunyin nézték,mikor támadhatják a nyájat.
S miközben lelkem erről mit sem sejtett,
Hátam mögött cudar tervet szövögettek.

S mikor már úgy vélték minden tökéletes,
-Nemtudták:közbe figyelmeztetett egy nemes-
Akkor megfogták a horgos végű tőröket,
S mikor átöleltek,hasították vele bőrömet-lelkemet.

S most itt fekszek a földön,széttépve,
Ha idejössz,bőrömet láthatod letépve.
Megtépett lelkem zokog testem felett:
-Ez az egész nem ilyennek ígérkezett!-

Ahogy telnek a napok,én újra éledek,
De múló napjaim még mindig nem édesek.
Ugyanazzal a fájdalommal nő össze mindenem,
Mint amivel felszaggatták az én kincsemet.

S,hogy most mi lesz velem majd ezután?
Összevarrom,s felveszem a ruhámat buján.
Most jön majd a bosszúm, ***ódium módra
Amit én kegyetlenül megtorlok férfi módra!

S vajon a tanulság hol marad ebből?
-Miért nyalták eleinte sebem a megkeserítők?
Azért,hogy aztán ők nagyobbat ejthessenek
S,hogy tudják azt mondani:jó volt a fergeteg.

De még nincs itt vége,hisz most jön a ráadás,
Nem tudják,de már meg volt feltámadás,
Amiből új erőmre kapva,kiszabadulva
s mindezekből tanulva:
Bosszút állok én rajtuk,nekivadulva.

Schnabel Annabella
a vers 2010 augusztusi

idegenszavak:
* árulók
**képmutatók,álszentek
***v.milyen dolognak az átka; a következményeként jelentkező kellemetlenség

költői válság

Költői válság

-Hjajj -Jajj!- hallatja bánatát a szívem,
-Mostanában nincsen sok pazar rímem.-
S erre most mondjam azt hogy válság?
Hiába,nincs mit tenni,még ha ezt többen is várják.

Ahogy pennámat a kezembe venném,
Visszatart egy lágy érzés gyengén.
Lehet hogy ez a *léhaság múzsája?
Kinek magasztosan leng **mondén gúnyája?

Minden alkalommal,mikor előveszem lapom,
Hogy ráírhassam versben mi a bajom,
Előlibben ő,s testét fehér fátyol lepi,
Ami gyönyörű göndör haját tejként elfedi.

Arcomat végigsimítja puha kis kezével,
Ezzel rabul ejt,s tudja:-engem már vezérel.
Majd kacér hangával fülembe suttogja:
-Ma ne legyél költőm a versnek bolondja.

Múlnak az órák, elszaladnak a napok a fejem felett,
S a léhaság múzsája felettem újra ellebegett.
Mindig az a dal,a kéjes csábítás mit mond nekem.
S hogy tudd:-Így született meg ez a történetem.

Schnabel Annabella

a vers 2010 aug 12re lett kész.

*léhaság=lustaság,könnyelműség
**mondén=előkelő,elegáns

hiányzik....

A hiány nagy úr......

Szívem csak akkor lenne most boldog,
Ha szerelmem itt lenne,s nem otthon.
Vajon mit csinálhatsz most kedvesem?
Üzenj rózsám,hogy ne fekjek terhesen.

Gondolsz-e rám úgy ahogy én te rád?
Szerelmünkért magad,mondd: áldoznád?
Oh,ha tudnád,hogy hiányzol nekem....
...Bizony...a lelkem nagyon beteg...

Hisz mindenben a te mosolyod látom.
S azt,hogy roptuk egymással a táncot.
A lendület mit továbbadtál,
Tovaszaladt mint a folyamár.

Schnabel Annabella

A vers 2010 augusztus eleji-július végi