Látomás

Nem álom már! Belélegezem

Új világnak romlott bűzét…

Elhalt minden körülöttem

Véres a föld, szennyes hitem.

Mindenek, kik mára holtak

egykor éltek. Kivirultak…

Dögön táncoló keselyűk

Belőletek marcangolnak.

Karcol a gyász. Szomorúság

árad szét e tűzszünetben,

Mammon örül, pusztulás van.

nem menekül senki. Nem mer.

Hol vagytok, kit prófétáltak?

Messziről jött csodás lények?

Fohászt küld maroknyi ember

Lelkéből, mi telve sebbel.

Sötétség van. Hideg és vér.

Körbevesznek hullák, árnyak…

Elalszik az utolsó láng,

Miben hittek még egy páran.

Jön a Halál.. És jön Az, ki

még a Halálnál is rosszabb!

Ki áll Elé? Küzdelemre?

Hol van gyermeke Vénusznak?

Itt az Idő! Látom már, most

Megáll csendben minden, mi él.

Legrosszabbal szemben állva,

Élet dönt a Létezésért.

Döntése, akármi lesz az

Világokon áthatol majd.

Júdás volt, ki hasonlót tett.

Nem hiába jobb, mint’ angyal.

Nem látom, hogy mit döntött, mert

felébredek, ez csak álom.

Verejtékben úszik lelkem…

Mi lesz majd a döntés? Várom.

Schnabel Annabella