vihar

dörgés, zúgás, égi csapás,

villámokkal jön az égi áldás.

dübörög, fojtva rászorítja

a villám fényét...a fehőkre.

halk nesztergés,női erő,

távoli merengésbe enyésző...

dörgés! morajlás halkan,

zápor kísérd őt, rajta!

zizegve...zörögve,kopog

az ereszen, s a szívem dobog

hevesen a vihar szenvedélyével.

át a felhőkön, az álmok mezejére.

embertelen erő alatt a fák,

meghajolva köszöntik a királyt,

a szél mi segíti törzsük hajlását.

ropog s recseg minden a tájon már.

mély hangjával kíséri a dörgés,

a kecses ,szép ,gyors villámot.

vihar van, s istennek könyörgés,

hogy ne szakítsa félbe, ezt az álmot.

Schnabel Annabella